Elfek

Az Elfek sok fantázia világ lakói, és bár sokan úgy gondolnak rájuk, mint Tündérekre, mégsem azonosak velük.

Az Elfek az idők kezdete óta létező titokzatos faj. Az idők során azonban egyre jobban elvesztették a spirituális alakjukat, és egyre inkább fizikai formát öltöttek. Ugyanolyan magasak, mint az emberek, habár vékony testalkatuk miatt vékonyabbnak tűnnek. Ragyogó, élénk színű szemeik vannak, hosszú hajukat kibontva hordják, hegyes füleik hihetetlenül érzékenyek, mozgásuk kecses, megjelenésükben nemesi vonásokkal rendelkeznek.A férfiaknak nincs szakálluk, így első pillantásra a nőket és férfiakat nehéz megkülönböztetni.  

Az Elfek lélek és fizikai erő tekintetében erősek, magasan képzett kiváló harcosok, mesterien bánnak a karddal, íjjal és lándzsával.

Bár legendás a harcművészetük, és minden faj igyekszik elkerülni a nyílt csatákat velük - ennek ellenére nem harcos nép. Magasan képzett mágusok is, erejüket azonban csak a legvégső esetben használják, alapvetően békés életet élnek anélkül, hogy más fajok életébe avatkoznának, vagy hatalomra törnének.


Az Elfek a természettel összhangban élő, hatalmas tudású lények, sűrű erdőkben, források, tavak közelében élnek. Barátaik az Unikornisok és Sárkányok. A nők és a férfiak is képesek megülni őket, de csak azt a lényt, aki kiválasztotta őket.

 Az Elfeknek 2 fő csoportjuk van:
1. A Fény Elfek

 Nemesi vonásúak, szemük élénk színű, bőrük aranyló, mint a Nap, a hajuk is világos árnyalatú.









2. Az Éj Elfek

Szintén nemesi vonásúak, de a szemük sötét, sokszor világít, bőrük és hajuk sötétebb színű. Bár  megjelenésben kissé ijesztőek (emiatt gyakran hiszik azt, hogy fekete mágiát használnak), szintúgy békések.



Mindkét csoportba tartozó Elfek nagyon vonzóak, és az érintetlen természet bizonyos helyein és bizonyos időben láthatóak csupán. Az Éj Elfek napközben, a Fény Elfek napnyugta után.

Bár úgy tartják, hogy hallhatatlanok, mégis legtöbbször természetes halált halnak több száz vagy akár több ezer éves létük befejezéseként. Nagyon ritkán előfordul, hogy egy Elf maga dönt a halál mellett, amennyiben úgy érzi, hogy az életfeladatát bevégezte. Bizonyos esetekben az is előfordulhat, hogy egy-egy csatában szerzett sérüléseikbe halnak bele, bár alaptermészetük a gyors gyógyulás. Nem félnek a haláltól, mert hitük szerint ekkor válnak teljesen eggyé azzal a természettel, amelyben mindig is éltek.